• cimlap1
  • cimlap2
  • cimlap3
  bmenu1     fb1    insta1  

Egy hosszú nap a Cserháton

Június 3. napján kemény kihívás várt ránk az Északi-középhegységben. A tegnapi egész napos kenutúra fáradalmait még nem sikerült kipihenni, amikor hajnali 3:20-kor ébresztett a vekker. Gyors öltözés, s 10 perc múlva már Budapest néptelen útjait róttam. Tervezett idő alatt (50 perc) sikerült lenyomnom a 18 km-es távot a Keleti-pályaudvarig, ahonnan 4:30-kor indult a vonatom. Jó két óra múlva a mátraaljai Ludas község állomásán szálltam le, s megkezdődhetett az egész napos menet. A Mátra déli oldalára kúszott fel az útvonal, ahogy szoktuk egymást a jó öreg Raleigh gépemmel, mellyel idén ez volt az első menetem. Néhány jókora domb után konstatáltam, hogy nehéz lesz tartani a terveztt 20 km/h átlagot, hogy időben odaérjek Salgótarjánba Aliz érkezésére. Ám hamarosan behajtottam a Tarna-folyó völgyébe, ahol már könnyebben és gyorsabban teltek a kilométerek. Elhaladtam a festői Sirok vára mellett, majd egy bájos hegyi falucska Bükkszék következett, ahol most jártam először életemben. Egy rövid hegyi szakasz után Pétervásárán álltam meg először reggelizni. Ekkor már 68 km-t mutatott a kilométerórám.

Folytatódott a vadregényes, néptelen út: Istenmezeje, Zabar, Cered eldugott, isten háta mögötti falvakon át, egyre csodálatosabb, már-már felvidéki jellegű tájon. Itt jöttem bele igazán a tekerésbe, s látván, hogy bőven időben vagyok nem is aggódtam túlságosan a Salgótarján előtti emelkedő miatt. Kifejezetten jól esett a rövidke hegyi szakasz, mely után begurultam Nógrád megye központjába egy "pálcika parádéra". Fél órám maradt egy gyors bevásárlásra, sörözésre. 11:39-kor befutott Aliz a tőle szokásos lendülettel, s hamarosan megkezdtük a cserhát első kaptatóját, melyet a mai nap még jópár követett. Gyorsan magunk mögött hagytuk a forgalmas Zagyva-völgyét, s egyre néptelenebb utakon haladtunk Nagybárkány, Kisbárkány felé, mely után egy két kilométeresre tervezett földutas szakszon szerettünk volna átjutni Hollókőre. Észak felől viszont hatalmas vihar érkezett, így Bedepusztán menedéket kellett keresnünk. Csodálatos táj volt körülöttünk, hatalmas füves dombokkal, tehenekkel, mintha nem is Magyarországon jártunk volna. Az egy órás vihart sikerült szárazon megúsznunk, ám a földút közben olyan sártengerré változott, hogy egyszerűen beleragadtak bringáink. Nem volt mit tenni, elindultunk vissza, s Sámsonházán keresztül Pásztónál visszatértünk a Zagyva-völgyébe. Innen aztán újra fel kellett kapaszkodnunk, mely a majdnem tizenöt kilométeres kerülő mellé rengeteg plusz szintet hozott, ráadásul a sártól a bringák sem mentek valami fényesen. Koszosan, sárosan küzdöttük fel magunkat a Purga nyergére, de a dombságnak nem volt vége, újabb és újabb púpok lassítottak minket, így kezdett egyre reménytelenebbé válni a küzdelem. Én már a 150. kilométeremet tapostam, Ali pedig a túrája elejéhez mérten rengeteget kitekert magából ezen a szakaszon, így nagyon messzinek, már-már reménytelennek tűnt a váci cél.

 

Azért nem adtuk fel! Este 6 óra elött érkeztünk meg Magyarnándorba. Itt lehetőségünk lett volna vonattal kiszállni Hatvanon át Budapestre, ám hamar elvetettük ezt az opciót. A távolban már feltűnt a Börzsöny vonulata, s bár még nagyon sok domb volt addig, ez reményt és erőt adott a folytatáshoz. Egyre keményebb volt Aliz harca a dombokkal, szinte már láttam benne néhai önmagamat, ahogy a fogát összeszorítva küzd minden egyes pedálhajtásért, mert tudja, nincs más lehetőség, haza kell jutni valahogy. Rengetegszer kerültem ennyi idősen hasonló helyzetbe, így pontosan tudtam mit érezhet, mit gondolhat most, látván, hogy előttünk a Nap lassan eléri a Börzsöny vonulatát, s tudván, hogy csakis önmagán múlik a hazajutás. Ugyanis még egy feladat hátra volt a cél előtt: át kellett jutnunk a Naszályon. Eredetileg Rád felé megkerültük volna a hegyet, ám - helyzetünkre tekintettel - a rövidebb és kicsit kockázatosabb verzió mellett döntöttem. Nőtincs után felmentunk a kettes főútra, s ezen másztunk fel, majd gurultunk le Vácra. Ekkor már háromnegyed kilencet mutatott az óra.

Nem minden úgy alakult ezen a napon, ahogy előre elképzeltük, de mégis jó volt megélni a vihart, a dombokat, a néptelen, nógrádi utak varázsát, megérezni a fáradtság ízét, s a tudatot, hogy képesek voltunk rá!


A túra adatai

  • Dátum: 2018. június 3.
  • Útvonal: Lakihegy - Keleti pályaudvar (vonattal) Ludas - Domoszló - Sirok - Bükkszék - Pétervására - Istenmezeje - Cered - Salgótarján (Alizzal) Salgótarján - Nagybárkány - Kisbárkány - Bedepuszta - Sámsonháza - Pásztó - Cserhátszentisván - Herencsény - Magyarnándor - Szente - Kétbodony - Romhány - Bánk - Nőtincs - Vác (vonattal) Nyugati pályaudvar - Déli pályaudvar (vonattal) Budafok - Lakihegy
  • Táv: 246,4 km (Aliznak: 146 km)
  • Átlagsebesség: 19,2 km/h
  • Menetidő: 12 óra 45 perc
  • Szintemelkedés: 1800 m (Aliznak 1100 m)

 

Életút

 

26
év
4
földrész
58
túra
51
ország
225706
km

Mérföldkövek

italylogo usalogo norwaylogo japan logo 2 pamir

Könyvek

bringaselolap     kka borito elo     Japn borto    Pamir Highway borito

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

© 2018 Két keréken a Nagyvilágban

Keresés

logo1

Tovább a hegymászós oldalra

Hegyi logo2

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.