Második szakaszunk mindössze 6 napos. Shikoku szigetén veszi kezdetét augusztus 3-án. Ez jóval nyugodtabb, mint Honshu volt, pláne a csendes-óceáni fele, melyen haladni fogunk. Valójában ez az egyetlen igazi óceánparti szakasz lesz túránk során, de ebből a legjava jut majd nekünk. Csendes folyóvölgyek, csodás sziklás szakaszok váltogatják egymást. Shikoku a zarándokok szigete, így valószínű, hogy több vándorral fogunk találkozni, akik a szigetet járják körbe kolostorról kolostorra. Mi nem tesszük meg a teljes kört, helyette Kochi városa után aprócska utakon átszeljük Sikoku-hegység ezer méternél is magasabb vonulatát. Igazi hegyvidéki szakaszra kell számítani, kis forgalommal és kanyargós, szűk utakkal. A sziget másik oldalán már jóval nagyobb a népsűrűség, ezt azonban gyorsan letudjuk, s nekivágunk következő páratlan szakaszunknak a Szeto-beltenger átszelésének. A számos szigetet összekötő autópálya-hídrendszeren ugyanis lehet bringázni. Visszaérve Honshura ismét tömeg vár ránk, de ott lesz Hirosima és az Icukusimai-szentély, melyek kihagyhatatlan látnivalókkal szolgálnak. Szakaszunk vége ismét egy kompkikötőben végződik, ezúttal a legdélebbi nagyszigetre Kyushu-ra fogunk átkompozni.

augusztus 3.

A Japánt alkotó 4 fősziget közül Shikoku a legkevésbé fejlett és látogatott. A szigetet 1988-ig csak hajóval és repülővel lehetett megközelíteni, ezért jóval elszigeteltebb és függetlenebb, mint a többi sziget, ám mélyebb „Japán-élményt” kínál. Bár azt mondják Shikoku látnivalói a sziget nyugati felén vannak, az útvonalat én a másik partra álmodtam meg. Úgy gondolom erre már elegünk lesz Honshu forgalmából, s nyugodtabb, néptelenebb vidékre vágyunk, s ezt a sziget csendes-óceáni partszakaszán tudjuk csak megkapni. Amennyire csak lehetett kisebb utakban gondolkodtam, így meredek falú folyóvölgyekben, kanyargós óceánparti utakon fogunk haladni, s a hegyvidéki szakasz is hasonlóan néptelen lesz. Csupán a résztáv végére fogunk újra belecsöppenni a másik part „embermasszájába”.

Megérkeztünk Shikoku, más néven a zarándokok szigetére. Itt található Japán egyik legősibb, leghíresebb és leghosszabb zarándokútja, amely 88 templomon keresztül hálózza be az egész szigetet. Minden évben milliók járják végig az 1400 kilométeres utat, és az utóbbi időben egyre többen jönnek külföldről. Van egy hivatalos útvonal, amely számokkal jelöli az egyes templomokat, így könnyen követhető az eredeti sorrend. Az 1. templom éppen Tokushima közelében, Naruto városkában van, majd az óramutató járásával megegyező irányban az egész szigetet körbejárva juthatunk el a 88.-hoz, alig 50 kilométerre a kiindulási ponttól.

Mi azonban nem sokáig haladunk a part menti forgalmas országúton, már Tokusima túlsó végén bevetjük magunkat egy kalandosan kanyargó folyóvölgybe a hegyek közé. Túránk Japán szakaszának minden bizonnyal legkalandosabb útvonala jön a következő 300 kilométeren.

augusztus 7.

Egészen egyedülálló módon indul a következő két nap története: az első hetven kilométert ugyanis közvetlenül a Szeto-beltenger fölött, illetve annak szigetein fogjuk megtenni. Ebből 9,6 km-t konkrétan hídon fogunk tekerni. Összesen 8 kisebb-nagyobb szigetet érintünk. A szakasz hátralévő részét ismét Honshu fősziget sűrűn lakott partvidékén folytatjuk: itt található az atombomba révén világhírű Hiroshima városa, valamint tőle nem messze az Icukusimai-szentély híres torii-ja, mely Japán egyik legtöbbet fényképezett jelképe. A kétnapos szakasz végén ismét elhagyjuk a főszigetet, s komppal indulunk a vulkánok szigetének meghódítására.

augusztus 8.

HIROSHIMA

Egy pillanat – 1945. augusztus 6-án  (majdnem napra pontosan 71 éve)  8 óra 15 perckor – örökre megváltoztatta a világ történelmét. Az atombomba pusztítása Hirosima végét jelentette, több mint 200 ezren haltak meg egy szempillantás alatt, s a nukleáris támadás későbbi hatásai is borzalmasak voltak. Hirosima ma nyugodt nagyváros, megmaradt lakói hihetetlen gyorsasággal építették újjá, de még mindig magán viseli ezeket a sebeket. Régen itt volt Japán első számú katonai raktára és ipari területe (ezért érte a támadás). Mindenképp látogassunk el a Béke Emlékparkba (Heiva kinen-koen), mely a vártól délnyugatra terül el. Mellette magasodik a Genaku Domu (Atomkupola), mely a hirosimai atomtámadás egykori középpontjában áll. A robbanás idején a talaj olyan forróvá vált, mint a Nap felszíne és minden porrá égett. A híres épület csontvázszerű kupolája az egykori ipari bemutatócsarnok helyén áll, ez volt az egyik romjaiban megmaradt épület. A parkban Síremék és a Béke harangja is helyet kapott.

Icukushima

22 kilométerre Hirosima belvárosától a Szentélyek-szigete. Habár hivatalosan Icuku-simaának (Szigorú-sziget), főképp a Mijadzsima (Szentélyek szigete) néven ismert.

Hajó 10 percenként indul, s 180 jenbe kerül. A sintó szentély épületcsoportja az UNESCO Világörökség része.

Az icukusimai szentélyt a japán hagyományok szerint Szuszanoo no Mikoto három lányának szentelték. Szuszanoo a Napistennőnek, Amateraszu Ómikaminak a fivére volt. Az első szentély feltehetőleg már a 6. században állt. A japán hagyomány a 12. századra teszi azt az újjáépítést, amit a Heike nemzetség egykori feje, Taira no Kijomori rendelt el és amelynek a szerkezeti elrendezését a 16. században ismét újjáépített szentély mai alakja is követi.

Legismertebb részlete az icukusimai szentélynek a díszkapu, a torii. Egykor közönséges halandó nem is léphetett be a szigetre, s aki érkezett, az is csak a szent kapun át jöhetett be. A kapu az 1168-as építés óta áll. Kámforfából készült. A jelenlegi kapu az 1875-ös fölújítás óta változatlan. 16 méteres magasságba nyúlik föl a teteje. Dagály idején víz veszi körül, de apálykor az iszapos talaj látható mellette.

Több épület füzére az icukusimai szentély. A belépőt fehér ló fogadja, melynek háza balról látható a hajóról odalátogatók számára. Hosszú fedett, vízre épült folyosók kötik össze az egyes szentélyszakaszokat. A szigeten mindenütt szelíd őzek kísérik a látogatókat.