2019 ismét nagy tervekkel és lehetőségekkel kecsegtetett. Hosszú tervezgetés, álmodozás után meghoztuk a döntést: idén átkelünk kerékpárjainkkal Tien San és a Pamír hegyláncain. Egy igazi magashegyi túrát álmondtam meg három-négyezres hágókkal Kirgizisztán és Tádzsikisztán fantasztikus tájain!
 |
 |
 |
A tavalyi "Kéktúrám" után 2019 nyarán igyekeztem még feljebb tornászni azt a bizonyos lécet! A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem Magyarország legnyugatibb pontjától a legkeletibb csücskébe. Az emberpróbáló 662,65 km-es utat 42 óra 38 perc alatt teljesítettem.
Május 19-én egy régóta áhított kihívást teljesítettünk hármasban Alizzal és Diával: a holkerekparozzak.hu oldal szerkesztője, s egyben nagyon jó barátom, Kiss Csaba által megálmondott Pest-Buda Kerékpáros Körtúrát. A 194 kilométeres fővárosunkat teljes egészében megkerülő kör nagyrészét korábbi túráimon már volt alkalmam teljesíteni, s egyszer már teljes egészében végigtekertem a keleti szakaszt, de akkor egy hatalmas vihar megállásra kényszerített, s Fótnál vonatra szálltam. De ma nem volt ilyen opció. Most már eljött az ideje a sikeres telejesítésnek!
A Király-hegy (Kral'ova Hol'a) meghódítása már régi bakancslistás bringás terveim között szerepelt. Április 27-én a határmenti Fülek városából indulva, egész napos kemény tekerés után sikerült feljutnunk a tetejére.
A horvát tengerpart egyszerűen megunhatatlan. Már számtalan gyalog- és kerékpártúrát szerveztem az Isztria-félszigettől, a Kvarner öböl szigetvilágán át egészen Zadarig. Sőt egyszer - Montengegróból hazafelé - az egész tengerparton végigtekertünk. Idén tavasszal a Velebit-hegység volt a célpont. Közép-Ázsiára készülve olyan felkészítő túrát terveztem, ahol könnyedén teljesíthető napi 2000 méter szint, s az időjárás már lehetővé teszi a nagyobb magasságokban történő bringázást is. A Velebitben minden adott volt: tekertünk csodálatos panorámával rendelkező szerpentineken, és kavicsos, sőt havas terepen a hegység eldugott, medve-járta fenyveseiben egyaránt.
2018 őszén öcsémmel neveztünk a Larnaka Maratonra. Odaúti repülőjáratunkat törölték, így két nappal korábban kellett kiutaznunk. Úgy gondoltuk, hogy ha már így alakult a fennmaradó szabadnapokat kerékpározással töltjük ki. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy egy milyen jó ötlet lesz. Csapatunkhoz csatlakozott az első félmaratonjára készülő Aliz is, így hármasban vágtunk neki a 4 napos, 306 km-es útvonalnak.
„Indulj el egy úton” – gyermekkoromban mennyit hallottam ezt a népdalt a tévében. Bár maga a nóta túlságosan nem tetszett, tudtam – ha felcsendül – rögvest kezdődik a Másfél millió lépés Magyarországon. Rockenbauer Pál és maroknyi csapatának az Országos Kéktúrát bemutató műsora. Már gyermekkoromban is érdekelt a túrázás, és annak minden vállfaja, de arra soha nem vitt rá a sors, hogy Magyarország leghosszabb és leghíresebb túraútvonalát végigjárjam. Közben felnőttem, s más távoli úticélok mozgatták fantáziámat, de a szívemben mindvégig igazi magyar túrázó maradtam.
Közel a negyvenedik születésnapomhoz aztán be kellett látnom – habár az útvonal több mint felét – hellyel-közzel apró részletekben – már bejártam, arra nem lesz elég időm, energiám, hogy az egészet, egyben kipipáljam. Így gyakorlott túrakerékpárosként egy bizarr gondolat kezdett el motoszkálni a fejemben: „Mi lenne, ha inkább egyben az egészet letekerném?”. Tudom-tudom, az út nem rövid, 1165 km, no meg végig terepen, hegységeken vezet át, ez nyilván lehetetlen, de ha csak a két végpontot nézzük, az csak 550 km, úgy már talán megtekerhető a távolság egy hétvége alatt. S ahogy bevette a fejembe magát ez a kósza gondolat, úgy kezdte el rágni az agyamat. Majdnem húsz évvel ezelőtt még próbálgattam szárnyaimat, képességeimet, s feltekertem egy nap alatt Szombathelyről Budapestre, ekkor hatalmas teljesítménynek számított számomra ez a 265 kilométeres napi távolság, de amire most készültem, az ennek majdnem a duplája! Ráadásul egész éjszaka menni kell. Jöttek is a kifogások rendesen a szervezetem részéről, s könnyen magyaráztam magamnak, hogy melyik hétvége épp miért nem jó. Tavasz elején túl hideg van, a végén túl sok a program, nyáron meg már túl meleg az idő. Fáradt leszek hétfőn, nem tudok dolgozni és még folytathatnám a sort a végtelenségig.
Sikerült is egy jó darabig halogatni a túrát, míg 2018 tavaszán aztán minden összeállt. Június 23-24-i hétvégére kellemesen hűvös, de csapadékmentes időt ígértek, enyhe északnyugati széllel. Ráadásul az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája elé nézek. Az iskola véget ért, a továbbképzés pedig nem igényel akkora energiát, mint a gyermekek pesztrálása. „Soha nem lesz jobb alkalom!” – gondoltam. Így hát megvettem a vonatjegyeimet: péntek estére Budapestről Szombathelyre, vasárnap estére pedig Hidasnémetiből vissza Budapestre.
2018 nyarán ismét elhagytuk a megszokott, biztonságos Közép-Európánkat, s kontinensünk legkeletibb részére látogattunk. Célunk, hogy a Kaukázus országait, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt felfedezzük. Kerékpáros szemmel egy nehéz, embert próbáló útvonalat terveztünk: aszfaltburkolat nélküli kétezres hágókon, kopár hegységek közt, vagy perzselő kősivatagban haladt utunk, de az út viszontagságai mellett igyekeztünk az országok szépségét is felfedezni, kultúráját befogadni.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
