2022 június első hétvégéjén háromnapos családi túrára indultunk a Retyezát-hegységbe. Utoljára 2004-ben jártam itt teljesen tapasztalatlan magashegyi túrázóként ez volt az első hegység, ahol kétezer méter fölé jutottam. Ezen az első túrán sajnos kimaradt a hegység névadó csúcsának megmászása, így bőven volt miért visszatérni.
2022 májusában északra vettük az irányt. Célunk az volt, hogy egy hétvége, azaz két nap alatt megkerüljük a világ legkisebb területű magashegységét, a Magas-Tátra vonulatait. Jó szokásunkhoz híven a kiadós elázás idén sem maradhatott ki, de így legalább egy új országot is kipipálhattunk.
 |
 |
Április közepén már mindenki az itthon jelentősen elcsúszott tavaszt várta dideregve. A tavaszi szünethez hozzácsapva pár szabadnapot, találtam megfizethető árú repjegyeket. Gran Canaria a többi Kanári-szigettel együtt, már az előző nyári túra tervezésekor is szóba került, nem véletlenül: óceánpart, spanyol nyelv, illetve mentalitás, és talán a legfontosabb, mindenfelé hágók és végeláthatatlan szerpentinek. Hát így kerültem egyedül, vagyis a bringámmal, Surlyvel az Atlanti-óceán egyik szigetére!
 |
2022 áprilisában ismét hívott az Adria, ezúttal Dalmáciában terveztünk egy 5 napos bringatúrát. Hvar és Brač szigetén kívül Makarska és Split környékét jártuk be. A fiúk szerencsére átmentették jó formájukat tavaszra, így ismét sikerült egy jó kis hegyes-kalandos útvonalat összeállítani nekik.
 |
Észak-Amerika sivatagos vidéke, másnéven a Vadnyugat bámulatos természeti látnivalók hazája. 2013 nyarán túrakerékpáros expedíciónk keretében a Sziklás-hegységről legurulva mintegy 2200 kilométer várt ránk ezen az embert próbáló vidéken. „A sivatag nem kínál semmit, de mindent elfogad” – tartja a mondás, s mi is sokat tanultunk, tapasztaltunk az itt töltött három hétben. Legfőképpen azt, egy túrát nem elég túlélni, hanem át is kell élni! Minden szépségével és nehézségével együtt. Minden út számos külső körülményt tár elénk, melyek nem fognak alkalmazkodni igényeinkhez, így nekünk kell alkalmazkodnunk hozzájuk. Ugyanakkor mindenkinek megvan a maga „belső” útja is, melyet saját maga alakít. A külső tényezők adottak, de a döntés rajtunk áll: mi az, amit hazaviszünk belőlük. Én így éltem át az itt töltött napokat.
– Vajon szentségtörés egy zarándokútra bringával ráhajtani? – tettem fel magamnak a kérdést még jóval azelőtt, mielőtt megérkeztem volna Spanyolország búzamezőktől sárgálló jellegzetesesen dombos vidékére, Navarrába.
Korábban nagyon sokat olvastam az Útról, melyet már oly sokan és sokféle indíttatásból végigjártak, s ha bátorságom és elszántságom meg is lett volna hozzá, időm annál kevesebb. Ráadásul mindig nagyobb szerepet játszott életemben a bringatúrázás, gyalogolni csupán egy havas hegycsúcs irányába szeretek. De lehet, hogy ezek csupán kifogások? Lehet, hogy még lélekben nem vagyok elég érett ahhoz, hogy végigcsináljam?
Kirgizisztán. 4300 kilométer keleti irányban, Közép-Ázsia szívében található. „Ázsia Svájca” – olvastam valamelyik útikönyvben ezt az „fantasztikus” hasonlatot. Igazándiból nem értem, ha valahol hegyek vannak, azt mi – európai emberek – miért tesszük rögtön Svájccal hasonlatossá. Jártam-keltem már sokat a nagyvilágban, s azt tapasztaltam, hogy hegy és hegy között is óriási lehet a különbség. Jelen esetben a Berni, vagy Wallis-i Alpok és a Tien San köszönőviszonyban sem lehet egymással.
2022 márciusában a Triglav-mászás után az Adriai-tenger irányába folytattuk az utunkat. Maradt még 3 nap a hosszú hétvégéből, így úgy terveztük leruccanunk egészen Lošinj szigetéig, megmásszuk legmagasabb csúcsát, a Televrinát, majd pedig két napra hátizsákkal a hátunkon barangolunk Tramuntánában, Cres vadregényes északi vidékein.
2022 márciusának közepén kihasználva a hosszú hétvége adottságait egy négyfős csapattal a Triglav Nemzeti Parkba látogatunk, azzal a szándékkal, hogy téli körülmények között megmásszuk Szlovénia legmagasabb hegyét. Hamisítatlan téli idő fogadott minket a hegyen.
Ukrajna volt az utolsó a szomszédos országok sorában, ahová bringával eljutottam. Nem mintha lett volna bármi félnivalóm, de nyugat-magyarországi bringásként sokáig nem éreztem késztetést az útra. 2017 nyarán aztán öcsémmel, Puskás Mártonnal kettesben úgy döntöttünk, hogy nekivágunk és kerekeink alá gyűrjük Kárpátalját, feltekerünk egészen az ezeréves határig és feltúrázunk az ország legmagasabb hegycsúcsára, majd a Verenckei-hágón át visszatérünk a Kárpát-medencébe mint ahogy azt ezer éve őseink tették. Nem bántunk meg a döntésünket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
