Május 19-én egy régóta áhított kihívást teljesítettünk hármasban Alizzal és Diával: a holkerekparozzak.hu oldal szerkesztője, s egyben nagyon jó barátom, Kiss Csaba által megálmondott Pest-Buda Kerékpáros Körtúrát. A 194 kilométeres fővárosunkat teljes egészében megkerülő kör nagyrészét korábbi túráimon már volt alkalmam teljesíteni, s egyszer már teljes egészében végigtekertem a keleti szakaszt, de akkor egy hatalmas vihar megállásra kényszerített, s Fótnál vonatra szálltam. De ma nem volt ilyen opció. Most már eljött az ideje a sikeres telejesítésnek!
A lakihegyi rádióadótornyot választottuk a rajt színhelyéül, lévén, hogy itt halad át a túra hivatalos útvonala közvetlenül a házunk előtt. A majdnem kétszáz kilométer alatt 18 ellenőrzőpont van, amit érintenünk kellett az út során és fényképpel igazolni mindezt. Reggel fél 7-kor vágtunk neki a körnek. A túra első szakasza nem hozott sok izgalmat, elhagytuk a Csepel-szigetet, majd Dunaharaszti és Ócsa érintésével nekivágtunk a hosszú, kisforgalmú szakasznak, mely Üllőre vezet át. Sajnos komoly esőfelhő érkezett, mely rendesen megkínált minket. Aliz - aki otthon felejtette az esőkabátját - szinte bőrigázott. Egészen a Gyömrői-tóig zuhogott, innen azonban már nem a víz, hanem főképp a forgalom jelentette a gondot. Vasárnap ide, vagy oda Vecséstől Pécelig másodpercenként zúgtak el mellettünk az autók.
Pécelen már eljött az ideje egy kiadós reggelinek, lévén, hogy 50 km felett jártunk, s szerencsére a Nap is kisütött, így most már egyre jobb hangulatban teltek a kilométerek. Isaszegnél a Honvéd sírok ellenőrzőpont az egész kör talán legtechnikásabb és legnehezebben megszerezhető pontja. Hosszan be kell tekerni egy ramaty állapotú földúton az erdőbe, ráadásul nem kis dombon. Megkönnyebbülés volt visszatérni az aszfaltos útra. Gödöllő és Szada között megint megélénkült a forgalom, s ez így is maradt egészen a Dunáig. Bevallom nagyon vártam már, hogy a budai oldal következzen!
A budai oldal nem okozott csalódást. Nem meglepő, hogy az 1406 méter teljes szintemelkedés nagyrésze erre a majdnem 90 kilométeres szakaszra esik. Budakalász után neki is ugrottunk az első dombnak, az ekkorra már igazi nyárira forduló időjárásban. Üröm sajnos megint irdatlan forgalmat hozott, s ez a 10-es főútra érve csak fokozódott. Solymár után egy rövid szakasz erejéig be kellett tekernünk a fővárosba. Elvileg a kör a város teljes elkerülését célozza, de ezen a részen a Budai-hegység nem sok opciót adott, így Pesthidegkút és Hűvösvölgy városrészek és a Makkosmária meghódítása után léphettünk ki újra az agglomerációba. Budakeszit nem nagyon szeretem, akárhonnan akármerre megyünk, ott mindig csúcsforgalom van. Páty felé viszont ismét visszajött a hegyi "feeling". A lányokon itt éreztem a fáradtság első jelét, ami arra utalt, hogy jól haladunk a nyári felkészüléssel. 150 km után azért már nem szégyen kicsit fáradtnak lenni.
Biatorbágy után újra "hazai pályán" tekerhettünk, szintén gyakran járom azt a szakaszt és szeretem is. Sóskút, majd Érd következett, s Nagytéténynél egy újabb rövid szakasz a XXII.kerületben. Átkeltünk a felújítás alatt álló M0 hídon, s nagyjából 11,5 óra alatt körbeértünk.
A célban, 194 km és 11 óra tekerés után még van erejük mosolyogni