bmenu1     fb1    insta1  

Írország

Írország – egy távoli zöld sziget megismerése. Ez a cél vezette az idei túra megálmodóját, Vámosi Balázst, akivel 2003 nyarán már megküzdöttünk az Isztria-félsziget kopár és forró világával, s idén nyárra egy kissé hűvösebb és csapadékosabb vidéket ajánlott nekünk. Írország tényleg nagyon távol van, de hála a fapados légitársaságok elfogadható árainak, ezt a nagy távolságot mi nem fogjuk annyira megérezni, hiszen 2 pár járattal, londoni átszállással, összesen 4 óra utazással érjük el a szigetországot. S ha már Angliában is kénytelenek vagyunk leszállni, akkor már a brit főváros sem maradhat ki a látnivalók sorából.

 

Előkészületek

Az úti cél távolsága és jellege jócskán vonzotta az érdeklődőket, olyanokat is, akiknek eddig nem a kerékpártúrázás volt az elsődleges nyári programjuk. Így került a csapatba Vámosi Balázs (Vámka) mellé – akivel már egy összeszokott párost képeztünk – még 4 bicajos, akik első komolyabb 2 hetes túrájukra vállalkoztak. Ekkor még nem tudhatták, hogy nem akármilyen 14 napban lesz részük. Csiszár Károly pár éve lelkes bicajosnak számított, több Fertő- és Balaton körüli túrán résztvett, s egyszer majdnem sikerült neki egy nap alatt megkerülni a teljes Balatont is (220 km). Manapság azonban a budapesti élet neki is leamortizálta állóképességét, de a lelkesedése a túra előtti időszakban szerencsére a helyén volt. Horváth Guidó, az „örök bizonytalankodó”, aki bár képes nagy tettek végrehajtására, ezt már a felkészítő túrák alkalmával a Kőszegi-hegységben és a Fertő-tó körül is bizonyította, de soha nem hiszi el magáról. Rábai László, aki az utóbbi időben teljesen felhagyott a tekeréssel, a bulizós keszthelyi főiskolás élet és a három meleg kajával kényeztető barátnő mellé nem fért be a programjába a kerékpározás. Végül, de nem utolsó sorban Mohos Robi, egy lelkes újonc, vadonatúj kerékpárral és hozzávaló lelkesedéssel. Az első öt ember korábban a szombathelyi 50. Hunyadi Cserkészcsapat kötelékében sok nyári élményt élt meg együtt, így jól ismerte egymást. Robi Laci révén került a csoportba, de hamar megtaláltuk vele is az összhangot.

Az útvonal és az időpontok tervezése már nagyon korán, 2004 karácsonya körüli időszakban lezajlott, s már ekkor megvolt a végleges létszám is. Nem is lehetett volna másképp, hiszen a fapados légitársaságok akkor igazán olcsók, ha időben foglaljuk le az utazásunkat.

2005. január 9-én, egy kellemes téli napon kitekertem Ferihegy II-re és lefoglaltam repülőjegyünket. Az EasyJet légitársaságot választottuk, mellyel Corkba, Írország második legnagyobb városába londoni átszállással mindössze 35 500 Ft-ba került az utunk oda-vissza.

A január és a február hónap a részletes túraterv elkészítésének időszaka volt. Most is, mint 2 éve az Alpok-Adria-túra előtt, Vámkával közösen egyeztetve készítettük el a 15 oldalas dokumentumot, mely a túra minden fontos és tervezhető részletét tartalmazta.

Írország kerékpáros szemmel nem tartozik a különösen nehéz terepek közé. Előreláthatólag sem komoly szintkülönbségekkel, sem különlegesen nehéz klímával nem kell megküzdeni. Úthálózatuk jó, bár útjaik nem túl szélesek, s az egész országban baloldali közlekedés van. Az óceáni éghajlat miatt hűvös időjárásra (10-15°C) és sok csapadékra lehet számítani. Írországban éves átlagban minden 3. napon esik az eső, s július sem tartozik a szárazabb hónapok közé, tehát jó minőségű esőkabát és meleg ruhák nélkül senkinek nem tanácsos elindulni még nyáron sem.

A tervek szerint túránk a sziget déli féltekéről, az Ír Köztársaság második legnagyobb városából Corkból indul. Az első szakaszon a sziget belsejében haladunk felmérve a terepviszonyokat és erőnlétünket 3 vagy 4 nap alatt érjük el a fővárost, Dublint. Az Ír-tenger homokos strandja után ismét elbúcsúzunk a végtelen víz látványától, Dublin felett ősi kelta emlékeket nézünk meg, majd egy hosszú szakasz következik: 2 nap alatt átszeljük kelet-nyugati irányban a szigetet, s elérjük az Atlanti óceánt.

Ha az első szakaszon jól tudtunk haladni, akkor Westportba tekerünk át, ahol az írek szent hegyét a Croagh Patrick-ot másznánk meg, s áttekernénk az ország egyik legvadabb, ugyanakkor legcsodálatosabb vidékén: Connemarán. Ha viszont beérjük kevesebbel, akkor Galwaynél tekinthetjük meg az óceánt. Innen az öblökkel, félszigetekkel tagolt partszakaszon haladnánk, a következő varázslatos vidék Burren lenne, ahol egyaránt találkozhatunk a természet csodáival és a kelták alkotásaival.

Tovább tartva a déli irányt átkompozunk a Shannon folyó 50 km hosszú, 3-4 km széles tölcsértorkolatán, majd Kerry megye következik a Killarney Nemzeti Parkkal. Innen következik a túra egyetlen hegyi szakasza, melynek keretében 2 hágót másznánk meg, s a kör bezárultával visszatérnénk Corkba.

Az utolsó 4 napra visszatérnénk a brit szigetre és Londonba tennénk egy többnapos látogatást.

Most is, mint mindig a tervekben minden szépen simán ment, sőt még könnyítéseket is terveztünk arra az esetre, ha valaki a csoportból nem bírná a megpróbáltatásokat. De hogy hogyan boldogulunk Európa legcsapadékosabb szigetének klímájával és terepviszonyaival, ekkor még senki sem tudhatta. Erre csak 2005. július 3-tól derülhetett fény, mikor gépünk megérkezett a cork-i leszállópálya nedves burkolatára, s először szívhattunk hűvös, de nagyon tiszta ír levegőt a tüdőnkbe.


 Az utazás 

2005 júliusának első napján már mindenki testileg és lelkileg felspannolta magát az indulásra. A túraterv tartalmazott egy részletes felszereléslistát, mely alapján pontosan össze lehetett állítani azokat a dolgokat, amelyre a következő 2 hét során szükségünk lesz. Ez különösen fontos volt túránk esetében, gondolván arra, hogy már az első napon több mint 1000 km távolságban leszünk hazánktól.

Az indulás előtti napon a csapat nagy része már megérkezett a fővárosba, én már délelőtt, Vámka és Guido pedig a délutáni vonattal. Mi hárman Lakihegyen szálltunk meg, Karcsi a Boráros térnél saját albérletében, Laci pedig egy barátjánál a Nyugati környékén várta az indulást. Csupán Robi nem érkezett még meg Halimbáról.

A hivatalos találkozó június 2-án délután 1 órakor volt a Nyugati pályaudvaron. Mi hárman kerékpárral szerettünk volna bejutni a városba, de már Budafok-Belvárosig jól eláztunk, így a vonat mellett döntöttünk. De legalább szoktuk az esőt.

A megbeszélt időpontra Robi kivételével mindenki ott volt, őt kocsival rögtön a reptérre vitték. Mi vonattal jutottunk ki Szemeretelepre, ahonnan még 5 km a Ferihegyi repülőtér 2/B terminálja. Amint megérkeztünk rögtön nekiláttunk a biciklik szétszerelésének és a repülőútra való felkészítésének. Levettük a pedálokat, elfordítottuk a kormányt, leereszettük a gumikból a levegőt, hogy az alacsony külső nyomás miatt nehogy eldurranjanak, s leszereltünk minden olyan alkatrészt, mely a szállítás során eltörhet. Miután ezzel megvoltunk beálltunk a sorba, s vártuk az első „check-in”-t.

Már itt Magyarországon belénk kötöttek rendesen! Először fizettetni akartak velünk a biciklik miatt, holott még áprilisban sikeresen lekommunikáltam az EasyJet-tel, hogy a kerékpárok szállítása ingyenes. Ugyanis foglalásunk óta már változások történtek a légitársaságnál, 25 euró-t kérnek utanként a kétkerekű járgányok szállításáért.

Majd az nem tetszett nekik, hogy kerékpárjaink nincsenek rendesen becsomagolva. Mivel a bőröndöknél használatos fóliázás 3000 Ft-ba került volna gépenként, inkább saját fóliánkba csomagoltunk. A festésnél használatos takarófólia nem sokat véd, de talán befejezik végre a kötözködést! Végre sikerült ezt a problémát megoldani, irány a tranzitváró! Fél órás késéssel 17: 30-körül végre elrugaszkodtunk a kifutóról, majd átrepülve Budapest felett északnyugatnak vettük az irányt. 

A két és fél órás út gyorsan telt, s örömmel tapasztaltuk, hogy London felett – Budapesttel ellentétben – már nem felhős az ég. A reptér érkezési oldalán, a dohányzórész mellett találtunk egy védett, kieső sarkot, ahová bepakoltuk cuccainkat, s beköltöztünk éjszakára. Kicsit cigiszag volt, de legalább nem járkáltak át rajtunk az emberek. Ha nyugodtan nem is, de aludtunk egy pár órát, majd kora reggel már az indulási oldalon vártuk, hogy ismét becsekkolhassunk a Cork felé induló járatra.

A 8:20-as indulás helyett 8:40-kor emelkedtünk ismét levegőbe, ugyanis kerékpárjaink kissé késve érkeztek ki a géphez. Jófej volt a pilóta, mindent kommentált, s még azt is megtudtuk tőle, hogy nincs éppen jóidő a másik szigeten. Újabb 550 km és egy óra légi utazás után végre Írország földjére léphettünk. Szokatlanul hideg volt, 15 fok, borult ég, szél. Nálunk ez az időjárás áprilisban jellemző, az esősebb napokon. Kb. egy órába telt, mire összeraktuk a gépeinket. Szerencsére egyik sem sérült az utazás során. Felvettük esőkabátjainkat, melyek szinte a túra végéig kezünk ügyében, vagy rajtunk voltak, majd kitekertünk az ír valóságba.

Az utazás során kerékpárral megtett táv: 18,6 km.

 

Tovább a túrabeszámolóhoz

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

© 2018 Két keréken a Nagyvilágban

Keresés

logo1

Túrabeszámolók

Tovább a hegymászós oldalra

Hegyi logo2

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.