Eddig is szerettük a Pireneusokat. A Katalónia forró pusztáiból kiemelkedő kopott sárgás, mediterrán cserjékkel benőtt domboktól, Franciaország sejtelmesen ködös, már-már alpesi jellegű rétjein át egészen az andorrai mélyzöld fenyvesekig. Egy európai magashegység, mely sokak szerint olyan, mint az Alpok, szerintem pedig egyáltalán nem hasonlít rá. Egy hegység mely elválasztja egymástól az óceán felől érkező hűs, esős éghajlatot, a száraz és forró mediterrántól.
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A TÚRÁRÓL
Az utóbbi években gyakori vendégek voltunk Svájcban. De nem bringával, hanem többnyire autós-hegymászós kalandorként. 2020 nyarán a tizenhárom napos krétai körtúrát megfejeltük még egy ötnapos Svájci átkeléssel, melynek az első felét együtt tekertük le, majd az ország közepén Zoli dél felé vette az irányt, Aliz pedig tovább folytatta útját egészen az ausztriai Landeck városáig. Most az ő beszámolóját olvashatjátok.
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A TÚRÁRÓL
2008 nyarán Európa egyik legesősebb, legzordabb vidékére vezetett utunk. A Skót-Felföld vad szépsége azonban a szinte mindennap a nyakunkba ömlő jéghideg csapadél ellenére is gyorsan megmutatkozott. Betegségek, testi, lelki megfáradás is nehezítette az utat, de így is egy örök emlék marad számunkra.
2006 nyarán az ausztria körtúra mellé ismét bevállatunk egy három hetes turnét a tavalyi "Zü-Mi-Ni"-s csapatból Tomival és Diával, s a negyedikként hozzánk csatlakozó Lackóval. A tavalyihoz hasonlóan ismét a Svájci-Alpokból indultunk, most már négyen, majd a Pó-síkság és a Francia-Rivéra következett. Itt azonban nem ért véget az út. A Pireneusokon keresztül Andorrán át egészen Katalónia fővárosáig eltekertünk.
Hegyek országának alaposabb bejárására 2006 nyarán került sor Vámosi Balázs barátommal. Ekkor már nem volt számomra ismeretlen az ország, hiszen 2002-ben Párizsba menet hosszában végigszeltük, de a Hohe Tauern vidékét akkor messze elkerültük. Idén ez volt az elsődleges célpontunk.
2005 nyarán az írországi tekerés mellé mégegy rövidebb túrát bevállaltunk. Bár nem volt olyan hosszú, de csodálatos helyeken vezetett. Életemben először ekkor keltem át át az Alpok kétezer méter feletti hágóján, majd az olasz alföld síksága után megpillanthattuk Francia Riviéra gyöngyszemeit: Monte Carlot, Mentont, Nizzát és Cannes-t.
Írország – egy távoli zöld sziget megismerése. Ez a cél vezette az idei túra megálmodóját, Vámosi Balázst, akivel 2003 nyarán már megküzdöttünk az Isztria-félsziget kopár és forró világával, s idén nyárra egy kissé hűvösebb és csapadékosabb vidéket ajánlott nekünk. Írország tényleg nagyon távol van, de hála a fapados légitársaságok elfogadható árainak, ezt a nagy távolságot mi nem fogjuk annyira megérezni, hiszen 2 pár járattal, londoni átszállással, összesen 4 óra utazással érjük el a szigetországot. S ha már Angliában is kénytelenek vagyunk leszállni, akkor már a brit főváros sem maradhat ki a látnivalók sorából.
2003 nyarára Vámosi Balázs barátommal úgy döntöttünk, hogy közelebbi ismeretséget kötünk az Alpokkal, majd délnek kanyarodva megcélozzuk az Adriai-tenger partvidékét. Mindkettőnk számára ez volt az első tengerparti út, mely elég küzdelmesre sikeredett, ugyanakkor felejthetetlen látnivalókat tartogatott. Vegyes érzelmekkel tértünk haza.
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
